Nézegetem az elmúlt repüléseimről a kabinvideókat és most érzem csak igazán, hogy "repültünk". Olyan gyorsan történnek a dolgok, mikor repülünk, hogy arra a rengeteg dologra is alig tudunk figyelni, nem hogy még azon tűnődni, hogy "húh ez az, repülünk". Rengeteg dolgot kell pontosítani és mindenkiben látom, hogy csalódottan száll ki. De ez az a fajta pozitív csalódottság, ami a maximalizmusból fakad. Hogy nem vagy megelégedve a leszállásoddal vagy a rádiózásoddal vagy egyes dolgokkal, mind-mind építő céllal van. Új géppel vagy oktatóval repülni is más és össze is zavar rendesen mindenkit, de evvel is csak többek leszünk.
Oktatóink és a reptéren mindenkiben a tökéletességre való törekvést látom és ezt nagyon imádom! Végre egy hely, ahol nem úgy, mint más hasonló foglalkozási körökben, mindig van valaki aki hanyagul, lezseren végzi a dolgát. Eddig nem találkoztunk olyannal, hogy bárki is elnézett volna valamit vagy kicsit hanyagul kezelt. (Persze, biztos van ilyen, de ha már nem látszik akkor elfogadható.) És ez kell, egy tökéletes képzés, amiben belőlünk is kihajtják a maximalizmust, ha ez esetleg hiányozna valakiben. Sorolhatnék példákat, hogy ez miben nyilvánul meg (középvonal tartás, pontos rádiózás, kabinjelentés, gépkiszolgálás sorrendje) és mindegyiknek megvan a bizonyos oka. Misi oktatóm is minden egyes hibát napról napra újra elmond még ha az annyi, hogy nem "continuing"-et mondtam hanem "continue"-t a rádión, vagy hogy fentről lefelé kapcsoljuk be a rádió-navigációs rendszereket, nem alulról felfelé.
Mindenesetre itt vagyunk, és erre vártunk egész életünkben, és ezeken az első Cessnás repült órákon alapszik minden későbbi és ezt nagyon jó átélni végre. Szerintem már 6 éve nézegetek különböző repülős videókat, mások pályájáról, repüléséről, nagy- és kisgépes videókat, és rájöttem, hogy már vannak sajátjaim is és ezeket is nézhetem és elemezhetem, hogy legközelebb jobban menjen minden.
Itt is egy videó a tegnapi repülésekről, Gevinnek hála:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése