Nos összeszámoltam, és 5 hét alatt lett 130 leszállásom, 19 repült órám és rengeteg feladat teljesítve. Meg is lepett, hogy ilyen gyorsan teljesítettük már az első egyedüli repüléseket, bár nem ment minden olyan gyorsan. Ebben a blogban beszámolok az ellenőrző repülésekről, az első egyedülikről és a várva-várt első "csíkomról".
Első ellenőrző repülésem Molnár Tiborral történt, ám elég bizonytalan voltam még a kilebegtetésekkel. Ekkor kb. 18 órám volt, és előtte nap és reggel is csináltunk Misivel belövő repüléseket amiken sikerült szépen leszállnom. Aztán jött a nagy megmérettetés, 5 iskolakört kell végrehajtani, amiből 1 kényszerhelyzet, amikor lehúzza az ellenőrző pilóta a fordulatot és úgy kell sikeres leszállást/beérni a reptérre. Ha ez sikerül akkor ő kiszáll, és jön a SOLO (egyedüli) repülés.
Tiborral csináltam 1-2-3 iskolakört és mind a 3 leszállásba belenyúlt mert nem húztam eléggé a kormányt földet éréskor. Ekkor mondta, hogy gyakoroljak még, és abba is hagytuk. Féltem, hogy akkor most közli, hogy "megbuktál" stb., de nem így történt, mint ha az oktatóm lenne, megbeszélte velem a hibákat és adott csomó tanácsot, hogy mire figyeljek. Délután vissza is ültem és csináltam még 5 leszállást, majd másnap reggelre napoltuk a következő repülést.
Másnap el is jött de szeles/termikes idő volt, ellenőrző repülésre alkalmatlan de azért tudtam még gyakorolni a leszállásokat. Szintén másnap, Horváth Péterrel repültem kora reggel egy ellenőrzőt, most 18-as pálya irány volt. A leszállásokkal most már minden rendben lett volna, kivéve az 5. kört, amikor is túl hamar levettem a fordulatot, és nem mertem visszaadni 200fpm-et, ami miatt rövidre érkeztem, és a fűre lebegtettem ki és a pálya előtt 2 m-el értem földet. Így megint csak nem mehettem el egyedül.
Folytattam újabb 4 leszállás gyakorlással délután és másnap reggel is, amikor is újra Péterrel repültem. Leszállások sikerültek, egy felszállás után 300ft-en motorleállást szimuláltunk, de hirtelen nem találtam előttem terepet, ezért ezt a gyakorlatot 2x csináltuk meg. Így végre sikeresen elmehettem és jött is a 2 egyedüli kör.
Izgulás helyett inkább izgatottan éltem meg és már alig vártam. A gép nagyon könnyűnek tűnt és nagyon hamar el is emelkedett. Nagyon jó érzés volt repülni egyedül, és ugyanolyan szabályosan csinálni mindent mint addig. Megcsináltam a 2 kört és leparkoltam és olyan megkönnyebbült érzés volt, hogy "na végre én is felzárkóztam a többiekkel". Itt jöttem rá, hogy mindenki másképp repül és mások a nehézségek számára, más tapasztalattal kezd emiatt abszolút mindegy hogy a 13. vagy éppen a 19. órában történik meg az egyedüli. Kerül amibe kerül, de egy biztos hogy a sok leszállás gyakorlat több önbizalmat adott.
Ezennel, ahogy az a Tréner Kft öltözködési protokollja indokolja, megkaptam első csíkomat. A következő csík majd a 2 motoros típus végével jár, és így tovább.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése